A közösségi együttélés szabályai című önkormányzati rendelet a kutyások hétköznapjait is befolyásolja. Ebben a cikkben általános elvekről írunk, miként tudjuk ezt a folyamatot kutyabaráttá tenni, és mi lehet a jó megoldás a jelenlegi közigazgatási és jogi környezetben. A cikk végén összefoglaljuk az óbudai helyzetet.
Szabadon kutyázni jelenleg csak ott lehet, ahol arra kijelölt hely található!
Ezzel a ténnyel sokan tisztában vannak a kutyások közül is. Tehát csak az arra kijelölt területen szabad kutyát pórázról elengedve sétáltatni. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a kutyások megtalálják az arra alkalmas helyeket és ott szabadon kutyáznak. De melyek az arra alkalmas helyek?
A jelenlegi szabályozás abból indul ki, hogy közterületen (belterület közterületén) pórázon kell vezetni a kutyát. Kivéve, ha azt jelzik, hogy itt szabadon, azaz póráz nélkül is lehet (jellemzően kutyafuttatókban), vagy azt, hogy itt pórázzal sem szabad (pl. Kossuth tér).
Csak a pórázas és a tiltott helyeket jelöljék!
A cél az lenne, hogy ennek a logikája éppen fordítva legyen: mindenhol szabadon lehessen kutyázni, és csak azt jelezzük, ahol kötelező a póráz, vagy esetleg tilos bemenni kutyával.
Azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban már most is hatékonyabb lenne az utóbbi megközelítés, mert már most is így kutyázunk: a kutyások jelentős része csak akkor tesz kutyájára pórázt, ha annak értelmét látja. Ha nincs biztonsági ok, vagy egyértelműen elmagyarázott cél, pusztán a szabály tiszteléséért nemigen fogja pórázra tenni a kutyát senki.
Miért nem követjük a szabályokat?
A válasz egyszerű: ha a mostani szabályokat követnénk, lehetetlen lenne kutyáink igényeit is szem előtt tartva felelősen kutyázni! A kijelölt területek nagysága a kutyák számához képest elenyésző. Óbudán jelenleg hivatalosan 9 kijelölt, szabad kutyás terület van, míg 10-15 ezer kutya! Őket felelősen lefuttatni, szocializálni jelen körülmények között megvalósíthatatlan. Mivel az elvárás teljesíthetetlen, így minden gazdi egyedül marad a felelősség kérdésének megválaszolásával: a szabályokhoz ragaszkodik-e vagy a kutyája és a közössége érdekeit nézi. Ráadásul egyre többen teszik ezt, és csoportokban, közösségekben élik meg ezt az konfliktust, miszerint a szabályok ütköznek azzal a belső igénnyel és (állatvédelmi) törvényi kötelezettséggel, hogy felelős, gondos gazdája legyek a legjobb barátomnak, “akit egyszer s mindenkorra megszelídítettem”.
Első lépés a felelős infrastruktúra legalizálása
Az ellentmondás feloldása egyszerűbb, mint gondolnánk. Munkánk során azt a mintát vettük észre, hogy a kutyások bárhol is éljenek, legyenek tartósan vagy átmenetileg, megtalálják a számukra és a környezetük számára optimális kutyázható helyeket. Így van ez a vízparton, egy parkban vagy egy lakóközösségben. 500 méteres körzetben kialakulnak azok a kutyázásra alkalmas területek, melyek adottságukból fakadóan különböző kutyázási formákra adnak lehetőséget, legfőképpen azonban illegálisan.
A belváros jelenlegi kutyázós szokásai jól szemléltetik a helyzetet. Itt kevés a zöldterület, és jól látható, hogy egy darabka zöld egyértelmű célpontja a kutyásoknak. Például az V. kerület, ahol a Szabadság tér az Erzsébet tér melletti futtatón túl lehetőséget ad a szabad kutyázásra, kerítés nélkül is. A Károly kert vagy az Olimpia park jellegéből adódóan nem kutyás, az Olimpia parkban elkülönítve lehet kutyázni.
Hogy tervez egy belvárosi gazdi? A Szabadság téren lehet együtt kávézni, enni-inni, piknikezni. Ha pedig kutyamentes parkozásra vágyom, irány a Károlyi kert vagy az Olimpia park, és amikor még nagyobbat szeretnék kutyázni, a Kossuth téren (ja, ott pont nem, mert ott még pórázon is tilos átmenni kutyával) felpattanok egy trolira, és kimegyek a Városligetbe, vagy a másik irányt veszem és irány a Margitsziget. Ilyen nagy a tárháza a belvárosi gazdinak, úgy tud választani az úti célból, hogy közben kutyájával is gondol. És még a Hajógyári szigetről nem is beszéltünk.
A legkisebb egység tehát nem a futtatásra kijelölt terület, hanem egy város, Budapest esetében a kerületek, optimálisan pedig maga Budapest városa lenne.
Mi tehát a jó megoldás?
A meglévő kutyás területek legalizálása, kutyás folyosók megrajzolása és azok egyértelmű kommunikálása. A gazdik legnagyobb része megérti, ha egy területen indokolt a póráz használata, például a tömegközlekedésen. Ha tehát komplexen tudunk gondolkozni a kutyás életformáról azzal a céllal, hogy a már meglévő jó szokásokat támogassuk, legalizáljuk, és az infrastruktúrában segítsük, mindezt pedig jól kommunikáljuk, már fél siker!
Elég szabad kutyás hely kell és érthető, életszerű szabályozás!
Ennek szemléltetésére készítettük el kézikönyvünket, amelyet itt letölthettek >>
És akkor ott vannak a tiltott területek. Mi az oka annak, hogy egy-egy területre nem vihetünk be kutyát? Mi indokolhatja ezt?
Ne feledjük, hogy a kutyával ilyenkor a gazdáját is kitiltjuk, kirekesztjük, és a családtagként tartott kutyás életmódban olyan érzelmeket keltünk egy-egy gazdiban, mintha a gyerekét nem vihetné magával. Amerikában van gyerekmentes étterem, de talán jobb lenne ott is a gyereknevelésbe beletenni az energiát, és meghagyni a szülőknek, maguk lássák be, melyik helyre nem viszik magukkal a gyereküket, például egy éjszakai klubba ott sem viszik a gyerekeket, nem kell ezt külön tiltani.
Miért ne vihetnénk be magunkkal a kutyánkat egy boltba, postára, temetőbe, piacra vagy a Kossuth térre, hogy a közterületeknél maradjunk? Milyen logikus magyarázat áll a mögött, hogy kitiltom a kutyát és gazdáját? A félelem, a megszokás hatalma, a higiénia?
A vakvezető kutyák biológiai szempontból éppen olyan kutyák, mint családtagként tartott társaik, tehát nem biológiai a magyarázat. Hogyan tekintenénk arra, ha egy beteg embert nem engednének be a kórházba, csak azért, mert segítő kutyájával érkezett? Hisszük, hogy megismeréssel, oktatással feloldható ez az ellenállás.
A tiltás egyszerű eszköz, mely a rend illúzióját kelti, de a káoszt szolgálja.
Az életszerűtlen tiltások megfogalmazása a használat során felesleges konfliktusokat szül. A betarthatatlan vagy értelmezhetetlen tiltás a szabály áthágására buzdít, ami rombolja a közösségi szellemet, és egymással szembefordítja azokat a közterület-használókat is, akik békésen élnek egymás mellett. Ne tiltsunk ok nélkül! Ha pedig szükség van rá, magyarázzuk azt el, és mutassuk meg az alternatívát! A felelős kutyás közösségek felismerik, és annak megfelelően betöltik szerepüket a városi világban. Ha van a Szabadság tér, nem kell a Károlyi kertben is kutyázni!
És mi a helyzet Óbudán?
A rendelet-tervezet jelenlegi állapotában a kilenc, ezidáig hivatalosan kijelölt futtatót tartalmazza, több mint 6600 m2 összterülettel. Ez, ha csak 10 ezer kutyával számolunk, az 1 m2-t sem éri el fejenként. Lakossági véleményezés és belső (önkormányzati), szakmai egyeztetések után ősszel várható a végleges rendelet elkészülése és a hatályba lépése.
Az Óbudai Felelős Gazdi Program részéről a feladat egy olyan javaslat elkészítése és leadása, amely a ti véleményeteket veszi alapul. Ez a kerület vezetőségének kérése is felénk.
Három éve, az Óbudai Felelős Gazdi Program indulásakor a Városfejlesztés kérdezett meg benneteket, milyen új futtatóhelyszíneket javasoltok. Közösségek is megkeresték a programot az általuk használt sétahelyszínek legalizálása érdekében (pl. Kiscelli erdő), illetve a jelenleg futó kérdőívünkre is 430 válasz érkezett már. Mindezeket összesítve, kiértékelve megvizsgáljuk, hogy az önkormányzat kezelésében van-e az adott terület, majd egy 25-30 szabad kutyázásra alkalmas helyszínt tartalmazó javaslatot állítunk össze (a meglévőkkel együtt), és juttatunk el a rendeletért felelős bizottsághoz.
Közösségben élünk, ezért lesznek olyan területek, ahol bár nagyon szeretnénk, mégsem lesz lehetséges kutyázni, ám számos más helyszínen megvalósulhat a legalizálás, sőt, a kerületben létesülhet a főváros első kutyastrandja is!
Hogy minél több véleményt vehessünk figyelembe, töltsétek ki kérdőívünket itt >>